Miért vonzunk “nem megfelelő” partnereket?

Van egy kedvenc youtube vloggerem, Teal Swan. Nekem kissé túlságosan “ezo” a nagy színes fülbevalóival és ruháival, illetve igaznak tart olyan tanokat, amelyek nekem személy szerint hihetetlennek tűnnek, például az auralátás. Épp ezért csak azt az információt fogadom be tőle, amivel együtt rezgek. Viszont nagyon hasznos videókat oszt meg, például párkapcsolat témában. Az egyik arról szól, hogy miért vonzunk be újra és újra “nem megfelelő” partnereket az életünkbe. 

A dőlt betűs rész Teal video-jának fordítása. A normál szedésű rész a személyes tapasztalatom, felismeréseim.

Gondolom, te is le tudod írni, milyen lenne számodra a tökéletes párkapcsolat. A tudatos elmédben létező kép valószínűleg ilyen: támogató, szerető partner, valódi érzelmi meghittség, bensőségesség valakivel, akivel jól érezzük magunkat. De legyünk őszinték: gyakran nem éppen ilyen kapcsolatokba futsz bele!

Talán úgy érzed, el vagy átkozva. Olyanokkal találkozol, akik nem támogatnak, nem érzed, hogy szeretnek, érzelmileg elérhetetlenek, és nem érzed jól magadat velük. Sokan úgy gondolják: miért pont én? Mivel érdemeltem ki ezt?

Valójában ennek semmi köze ahhoz, hogy ki mit érdemel ki. A tudatalatti elmédnek van hozzá köze. A szokásaink irányítanak bennünket. A tetteink gyakran ösztönösek. Azt gondoljuk, hogy képesek vagyunk kiszámíthatóságot, stabilitást és biztonságot teremteni azáltal, hogy újra és újra visszatérünk ahhoz, amit ismerünk. Az ágynak ugyanazon az oldalán alszunk. A fogkefét ugyanarra a helyre tesszük vissza a fürdőszobában. Gyakran ugyanúgy szexelünk a partnerünkkel. Hétről hétre ugyanabba az étterembe járunk. Ez a gyakran hasznos ösztön, azonban ellenünk dolgozhat, amikor a párkapcsolatokról van szó.

Gyerekként nem volt még tudatos elképzelésed arról, mi a szeretet. A nagyagykéreg ekkor még nem fejlődött ki teljesen, és a világot teljes egészében az érzelmeid, érzeteid alapján tapasztaltad meg. Előbb volt az, hogy érezted a világot, mint az, hogy intellektuálisan megértetted volna. Az, amilyennek a világot érzékelted, meghatározta a világgal kapcsolatos elvárásaidat és hitrendszereidet. Ha gyerekkorodban jelen volt az erőszak, az abúzus vagy a magány, az otthonod akkor is otthon volt. Itt mentél el aludni esténként, itt kaptál ételt és ruhákat (vagy éppenséggel nem kaptál), innen kaptál figyelmet (vagy nem kaptál).

A gyerekek születésüktől fogva szeretik a szüleiket, és a szüleikről is ugyanezt feltételezik. A családjukkal való kapcsolat révén ízlelik meg először az emberekkel történő kapcsolódást. Ez akkor is így van, ha felnőttként visszatekintve azt mondjuk: nem volt szeretetteljes a családom. Egy gyerek a szeretetnek csak azt a verzióját ismeri, amelyet otthon megtapasztal. Emiatt a szeretetet azonosítjuk az otthon megtapasztalt érzésekkel. A szeretetet, szerelemet az alapján definiáljuk, hogy otthon  hogyan éreztük magunkat a szüleinkkel való kapcsolatban. Ha otthon káoszt, zűrzavart, magányt és hazugságot éltünk át, akkor tudat alatt úgy gondoljuk, hogy ezt kell éreznünk, ezt kell átélnünk, amikor szerelmet, szeretetet érezünk, mert ez a szeretet.

Felnőve azonban tudatosak leszünk arra, hogy mi a jó és mi a rossz. Ezért életünk rossznak titulált, kellemetlen aspektusait elnyomjuk a tudatalattiba. Letagadjuk, és megpróbáljuk elfelejteni, és ez gyakran sikerül is. Azt akarjuk, hogy csak az elfogadható, „jó” dolgoknak legyünk tudatában. Ez a párkapcsolatban fog problémákhoz vezetni. Felnőve, immár tudatosan kialakítjuk magunkban az elképzelést arról, hogy  a szerelem mennyire jó érzés. A tudatalattinkban létező negatív szerelem-definíciónkat pedig visszanyomjuk oda, a tudatalattinkba. A szerelemről alkotott tudatos és tudattalan elképzelésünk tehát különbözni fog. A tudatos elménk tisztában van azzal, hogy a szerelemnek szeretetteljesnek, támogatónak, nyitottsággal és bizalommal telinek kell lennie. Tudat alatt azonban úgy gondoljuk, hogy a szerelem egyenlő a szeretetlenséggel, a támogatás hiányával, a félelemmel. Tudatosan úgy érezzük, hogy azokat a partnereket keressük, akik boldoggá tesznek. A tudatalatti elménk azonban, – amely az azonnali biokémiai reakcióinkért és érzelmeinkért, ősi ösztöneinkért is felelős – csak olyanokhoz enged vonzódni minket, akik beleillenek a gyerekkorban kialakult tudatalatti szeretet-elképzelésbe.

Az agyad a szerelemmel, szeretettel kapcsolatos érzéseket összekapcsolja azokkal az érzelmekkel, amelyeket gyerekkorodban otthon megtapasztaltál. Amikor a tudatos elméddel elhatározod, hogy szerelmet akarsz az életedbe, az tudatalatti elméd azon kezd munkálkodni, hogy újra azt a negatív szerelem-érzést tapasztald meg, ami a tudatalattid definíciója szerint egyenlő a szerelemmel, és arra tesz képessé, hogy csak olyan emberekhez vonzódj, akik a tudatalattidban rejlő negatív szerelem-definíciót, vagyis „otthon-definíciót” „segítenek” megtapasztalni. A tudatalatti elméd visszavisz téged gyermekkorod otthonának színhelyére. Így működik ez. Ha a szerelem egyenlő az otthonnal, az otthon pedig egyenlő azzal, hogy téged elhagynak, akkor a szerelem egyenlő az elhagyással.

Tegyük fel, hogy apukád alkoholista, anyukád pedig túlságosan engedékeny volt. Az otthon számodra egyet jelentett a nyugtalansággal. Próbáltad elkerülni apád dühét, és úgy érezted, semmi nem jó, amit csinálsz. Bizonyos mértékig mindenki az apádra figyelt, téged pedig figyelmen kívül hagytak, már amikor nem üvöltöztek veled. Magányosnak érezted magadat az otthonodban, el akartál menekülni, de nem tudtad, hogyan. Felnőve tudatosan olyan partnert kerestél, aki melletted áll, kedves hozzád, és teljesnek érzed magad mellette, mégis végül olyanok mellett kötöttél ki, akik mellett nyugtalanak érezted magad, és az élet mellettük krízisek sorozatának tűnt. Olyanokhoz vonzódtál, akik első ránézésre megnyerőnek és stabilnak tűntek, majd kiderült róluk, hogy agresszívek, és amikor épp nem üvöltöznek veled, akkor ignorálnak. Mérhetetlenül magányosnak érzed magad mellettük, és véget akarsz vetni a kapcsolatnak, de nem tudod, hogyan.

A gyanúd ellenére nem minden pasi vagy nő ilyen. Valami más történik. Rengeteg szeretetteljes, támogató partnerrel találkozol, akik sosem mérgesek, velük viszont nem érzed azt a bizonyos szikrát. A tudatalatti elméd azt mondja: „A szerelem nem ilyen. Valószínűleg ez nem is szerelem.” Amikor valószínűleg valaki olyannal találkozol, ahol a tudatalattid érzékeli, hogy az illető instabil, hirtelen haragú, érzelmileg távolságtartó személyiség, a tudatalattid ezt mondja: „Ó, ez az! Ez ismerős! Olyan érzés, mint a szeretet! Ez szerelem!”. A tudatalattid elméd visszavisz a gyerekkori otthonodba, anélkül hogy észrevennéd, ugyanúgy, ahogy észrevétlenül arra „kényszerít”, hogy automatikusan mindig az ágy egyik oldalán aludj. Néhány hónappal később, amikor már benne vagy ebben a kapcsolatban, azt kérdezed magadtól újra: Miért pont én?

Végezd el a következő gyakorlatot: Vegyél elő egy darab papírt, és írd a lap tetejére: otthon. Most pedig írj le minden érzést, minden asszociációt, ami eszedbe jut az „otthon” szó kapcsán. Hacsak nem volt különösen boldogtalan gyermekkorunk, az „otthon” szó kapcsán egyaránt vannak negatív és pozitív tapasztalataink. Persze a párkapcsolatban nem az „otthon” – nal kapcsolatos pozitív érzések, asszociációk okoznak problémát, hanem a negatívok. Ezért elsősorban az otthonnal és a szüleiddel kapcsolatos negatív érzéseidet és asszociációidat szedd össze. Magányosnak érezted magad? Úgy érezted, hogy senki nem hallgat meg? Féltél? Szedd össze a negatív érzelmeket és történéseket, amelyeket gyerekkori otthonodban, a szüleiddel, gondozóiddal, testvér(eid)del megtapasztaltál egészen addig, amíg el nem költöztél otthonról. Amikor kész vagy a listáddal, húzd át a lap tetején található „otthon” szót, és írd be a helyére ezt: szerelem, szeretet. Most épp a tudatalatti elmédben található szerelem-definíció van előtted. A tudatalatti elméd ezt keresi.

Elvégeztem a gyakorlatot. Íme az eredmény:

Otthon – Szerelem, Szeretet

Rettegés, hogy kitör a veszekedés. Félelem, bizonytalanság. Jó lenne elmenekülni, de nincs hová. Szeretnék segíteni azon, akit szeretek, de nem tudok, emiatt fuldoklom, bűntudatot érzek, ha jól érzem magam. Mindig hasznos dolgokkal kell foglalkoznom, keményen kell dolgoznom, csendesnek és alkalmazkodónak kell lennem, hogy ne dühítsem fel azokat, akiket szeretek.

Gyakran nem hallják, amit mondok. Ha beszélek, sokszor észre sem veszik. Sokszor nem veszik észre, hogy ott vagyok valahol. Láthatatlan vagyok. Időnkét azok, akiket szeretek, azt szeretnék, ha nem lennék ott, ezért el kell tűnnöm. Idegesítő a jelenlétem, a dolgok, amiket mondok, másokat idegesítenek, ezért jobb, ha hallgatok. A másikat megnyugtatja, ha nem vagyok ott.

Ha mindig azt csinálom, amit a másik szeretne, hogy csináljak, akkor a másik nyugodt, nincs veszekedés, és nekem nem kell félnem. Sokkal jobb, és megnyugtatóbb azt csinálni, amit a másik szeretne. Ha szembemegyek a másik akaratával, elönt a rettegés, hogy most mi lesz, dühös lesz, üvölteni fog, megüt, kigúnyol, nem fog szeretni, és másokat is ellenem fordít, én pedig egyedül maradok. Ha olyan dolgokat kell megtennem, amelyek nekem tényleg nagyon rosszak, akkor azért ellenkezem, és végül elérem, hogy megtehessem, de hatalmas veszekedés, büntetés, verés az ára. Néha nem éri meg ez az ár, és jobb alkalmazkodni.

Én mindent rosszul csinálok, jobb is, ha nem csinálok semmit, és hagyom, hogy a másik csinálja meg a dolgot. Nem biztos, hogy ő jobban csinálja, de azt kell hinnie, hogy én rosszul csinálom, ő pedig jól, és segíthet nekem. Ettől ő megnyugszik, és kedvesebb lesz velem. A másik arra vágyik, hogy őrá szükség legyen. Ehhez az kell, hogy én ügyetlen, önállótlan legyek. Attól a másik megnyugszik és ez nekem is jó, mert nem bírom elviselni, ha valaki a környezetemben ideges, főleg ha az, akit szeretek. Ráadásul ha ügyetlen vagyok, akkor szerencsére mindig van, aki segít, így egyedül nem kell megoldanom semmit, és ez nekem jó, mert lusta és gyáva vagyok.

Van, aki sok helytelen dolgot tesz, mégsem büntetik meg sosem. Engem büntetnek meg a más rosszasága miatt is. Nincs értelme tiltakoznom az igazságtalanság ellen, mert úgysem tudom elérni, hogy elhigyjék, nekem van igazam. Ha megkérdezik, mit szeretnék, összezavarodom, és fogalmam sincs, mit válaszoljak. Soha nem tudom, hogy mit szeretnék. Nem szeretnék semmit. Azt szeretném, hogy soha senki ne legyen se ideges, se szomorú, se ijedt. Azt szeretném, hogy körülöttem mindenki legyen boldog. Ezért bármit hajlandó vagyok megtenni. Akkor vagyok boldog, ha mások boldogok. Ha mások boldogtalanok, én sem lehetek boldog.

Az egyik részem ezt szeretné, a másik meg azt. Az a legegyszerűbb, ha a másik megmondja, mi legyen. Nem tudom, hogy mit szeretnék. Gyakran vagyok olyan helyzetben, ami nekem rossz, de nem merek szólni róla, mert a másik dühös lesz, és azt mondja, hálátlan és követelőző vagyok. Be kell érni azzal, ami van. Időnként áldozatokat kell hozni. Lehetne rosszabb is.

Ahogy növök, egyre gyakrabban mondok nemet arra, amit nem szeretnék. Ez jó érzés, viszont azzal jár, hogy a másik teljesen elhidegül, eltávolodik tőlem. Nem tudja megbocsátani, hogy nem úgy döntöttem, ahogy szerinte kellett volna, napokig nem beszél velem és úgy tesz, mintha nem léteznék. Csak akkor vagyok képes ellent mondani a másiknak, ha felkészültem arra, hogy elviseljem az elvesztését. Ha nem úgy döntök, ahogy a másik szeretné, akkor őt elveszítem.

Ha valaki szeret, az folyton mindenbe beleszól. Nem nézhetem azt a tévéműsort, nem hordhatom azt a ruhát, ami neki nem tetszik. Ami szerintem szép, szerinte ronda. Ami szerintem vicces, szerinte hülyeség és idegesítő. Szeretek egyedül lenni, mert akkor végre senki nem szól bele abba, hogy mit csináljak, nem mondja meg, hogy mi tetsszen nekem, stb. Ha egyedül vagyok, nyugodt és szabad vagyok. Ha valakivel vagyok, félek, hogy bekorlátoz, parancsolgat. Ha valakivel vagyok, szeretve érzem magam, de szabadnak nem. Egyedül szabadnak érzem magam, de szeretve nem.

Nem idegesíthetem a másikat a problémáimmal. A másiknak sokkal nagyobb problémái vannak, mint nekem. Ha panaszkodom, a másik nem tud a saját problémáival foglalkozni, idegesítő leszek a számára, és elmegy valahová, ahol én nem vagyok ott. Mindig jól kell lennem, jól kell tanulnom, és jól kell viselkednem, különben a másik ideges lesz, és vagy otthagy, vagy dühös lesz és megbüntet. Ha problémám van, el kell titkolnom, ha elmondom, a másik vagy dühös lesz rám, vagy otthagy. Sokkal jobb eltitkolni, vagy azt hazudni, hogy minden rendben.

Teal videója – folytatás: Találtam egy módszert, amivel mindezt fel tudjuk tárni, és még vicces is. Barbara De Angelis a kilencvenes évek forradalmi pszichológusa, self-help szerzője, különösen a párkapcsolat terén végzett eredményeiért szerzett hírnevet. Az egyik szemináriumáról származik a következő gyakorlat. Hasznos és ugyanakkor vicces, mindenkinek azt javaslom, csinálja meg.

Mindannyian ismerjük a társkereső hirdetéseket. Például: Érzékeny, mély kapcsolatra képes, gondoskodó férfit keresek. A humorérzék elengedhetetlen.  Fontos, hogy érzelmes, és sikeres légy, aki ugyanakkor nem munkamániás. Ha becsületes, egészséges öntudatú, megbízható pasi vagy, aki kész elköteleződni, én vagyok a neked való nő!

Ha viszont a tudatalattid adná fel a társkereső hirdetést, az valószínűleg így hangzana: Téged kereslek, ha egocentrikus, érzéketlen férfi vagy, aki képtelen a komoly kapcsolatra! A túlzott komolyság és a humorérzék hiánya alapvető követelmény. Olyasvalakit szeretnék, aki folyton le van égve anyagilag, függetlenül attól, hogy mennyit keres. Ha érzelmileg rideg és elérhetetlen, sérült ego-val rendelkező, megbízhatatlan és elköteleződésre képtelen vagy, akkor kérlek írj, hívj fel!

Most vegyél elő egy másik papírt. Listázd minden komoly kapcsolatod nevét az életedben, akik jelentősek voltak, és úgy érezted, szerelmes vagy beléjük. Listázd az összes negatív tulajdonságukat, és negatív történéseket, amelyek mellettük értek. Mit utáltál bennük, mit nem fogadtál el bennük, és hogyan érezted magad mellettük? Például:

Mike: munkanélküli, hazug, irányító, manipulatív, hangulatember. Kihasznált anyagilag, azt éreztette velem, hogy semmit nem érek. Gyakorlatlan. Flörtölt a húgommal. Nem tudott kommunikálni, magányosnak éreztem magamat mellette.

Mary: érzelmileg instabil, őrült, nyávogós, bizonytalan, hisztikirálynő, áldozat, mindig én voltam a rossz, utálta a szexet, negatív, kritikus, szűklátókörű.

Amikor kész vagy a listáddal, karikázd be azokat a szavakat, amelyek ismétlődnek. Főleg azokat, amelyek minden partnernél megtalálhatóak. Amit most látsz, az a tudatalattid definíciója a szerelemről. Most az a feladatod, hogy a bekarikázott szavak segítségével írj egy társkereső hirdetést. Látni fogod, hogy tudatos erőfeszítéseid ellenére milyen tudatalatti üzeneteket küldözgetsz a külvilágba, illetve te milyen emberekhez vonzódsz. Ezeket az embereket keresed, emiatt fájdalmasak számodra a kapcsolatok.

Ismét megcsináltam a gyakorlatot a hat legfontosabb kapcsolatomra. Íme az eredmény. Tényleg vannak ismétlődő minták.

1. Őrülten szerelmes vagyok, rettegek, hogy elhagy, folyamatosan azt érzem, hogy nem vagyok elég jó, tepernem kell azért, hogy megfeleljek neki, különben elhagy, azt érezteti velem, hogy rengeteg potenciális partner van körülötte, akikre bármelyik pillanatban lecserélhetne, de nem teszi. Most még nem. Flörtöl másokkal a jelenlétemben. Ezért rettegésben tart. Nem tisztel. Ha ezt szóvá teszem, bebizonyítja, hogy én vagyok a hülye. A végén én magam is elhiszem, és én kérek bocsánatot. Nem számíthatok rá akármikor. Nem hoz értem áldozatot. Mindig azt csinálja, ami neki jó, akkor is, ha az nekem rossz. Hazudik. Munkanélküli, lusta, nem oldja meg a problémáit, csak a langyos szarban üldögél, időnként sajnáltatja magát. Kihasznál másokat. Kritizál másokat, magát pedig sosem. Nem hallgat meg másokat. Mindig neki van igaza. Kevésbé intelligens, mint én. Pesszimista. Haragszik a világra, a problémáiért a körülményeket hibáztatja, nem vállal felelősséget.
2. Őrülten szerelmes vagyok, rettegek, hogy elhagy, folyamatosan azt érzem, hogy nem vagyok elég jó, tepernem kell azért, hogy megfeleljek neki, különben elhagy. Nem tisztel. Nem számíthatok rá akármikor. Nem hoz értem áldozatot. Mindig azt csinálja, ami neki jó, akkor is, ha az nekem rossz. Hazudik. Munkanélküli, lusta, nem oldja meg a problémáit, csak a langyos szarban üldögél, időnként sajnáltatja magát. Kihasznál másokat. Kritizál másokat, magát pedig sosem. Nem hallgat meg másokat. Mindig neki van igaza. Nem akar komoly kapcsolatot. Nem vállal fel mások előtt. Csak a szexre kellek neki. Nem szerelmes belém. Drogfüggő. Pesszimista. Haragszik a világra, a problémáiért a körülményeket hibáztatja, nem vállal felelősséget.
3. Nem akar komoly kapcsolatot. Nem vállal fel mások előtt. Csak a szexre kellek neki. Nem szerelmes belém. Azt érezteti velem, hogy rengeteg potenciális partner van körülötte, akikre bármelyik pillanatban lecserélhetne, de nem teszi. Most még nem. Flörtöl másokkal a jelenlétemben. Ezért rettegésben tart. Nem tisztel. Nem számíthatok rá akármikor. Nem hoz értem áldozatot. Mindig azt csinálja, ami neki jó, akkor is, ha az nekem rossz.
4. Kevésbé intelligens, mint én. Keveset keres, ami zavarja, mégse tesz ellene semmit. Lusta, nem oldja meg a problémáit. Hagyja, hogy a szülei irányítsák és megalázzák, nem védi meg sem magát, sem másokat. Féltékeny, birtokló, bizalmatlan.
5. Kevésbé intelligens, mint én. Alkohol – és drogfüggő. Nem akar családot.

Hirdetés: Szeretnék őrülten szerelmes lenni egy férfiba, aki mellett folyamatosan azt érzem, hogy nem vagyok elég jó, és tepernem kell azért, hogy megfeleljek, különben elhagy. Imádom, ha a jelenlétemben flörtölsz más nőkkel, és így azt érezteted velem, hogy rengeteg potenciális csajjelölt van körülötted, akikre bármelyik pillanatban lecserélhetnél, de nem teszed. Most még nem. Különösen imádom azokat, akik másokat kritizálnak, míg a saját problémáikat sosem oldják meg, csak a langyos szarban üldögélnek. Imádom, ha mindemellett csóró, buta, alkohol – vagy drogfüggő vagy, ha még a szüleid irányítanak, vagy ezek tetszőleges kombinációi, mert így áldozatnak érezhetem magamat melletted. Ezáltal begyűjthetem mások sajnálatát, mindig van okom a szakításra, így nem kell megtapasztalnom az igazi, mély elköteleződést, házasságot, gyereket, amitől valójában félek. Viszont valamennyi szeretetet, szexet és törődést kapok, de közben gyűjtöm a sérelmeket, hogy amikor betelt a pohár, akkor leléphessek, elkerülve a komoly elköteleződést, amitől félek. Ha azt mondod, nem akarsz gyereket, úgy teszek, mintha megsértődnék, valójában viszont egyrészt örülök, hogy megúsztam az anyaságot, másrészt pedig ezzel a kamuindokkal szakíthatok is, tehát a megkönnyebbülésem kettős. Ha azt mondod, nem vagy belém szerelmes, csak szexre kellek, azonnal beléd szeretek, és újra és újra lefekszem veled, reménykedve, hogy hátha megváltoznak az érzéseid. Ezáltal megkaphatom a szexet anélkül, hogy át kellene élnem a valódi érzelmi intimitást, ami magában hordozza a csalódást és felelősségvállalást, amitől félek. Ráadásul a külvilágnak előadhatom, hogy Te engem kihasználtál, így még az ő együttérzésüket is begyűjthetem, tehát ismét két legyet ütök egy csapásra. Legyél pesszimista, haragudj a világra, így még arra is elpazarolhatok egy csomó energiát, hogy megpróbállak felvidítani, ami egyértelműen hiábavaló és esélytelen. Megpróbállak megmenteni, és amíg a te megmentéseddel cseszem el az időt, addig a saját szarommal nem kell szembenéznem. Azt legbelül mindig is tudtam, hogy csak azon lehet segíteni, aki hagyja, és úgysem fogsz megváltozni, ha nem akarsz, de én imádok a segítő szerepében tetszelegni, egyes emberek emiatt jobban kedvelnek. Aztán amikor csodák csodája, nem változtál meg és én nem mentettelek meg, akkor majd Téged hibáztatlak, és magamat sajnálom.

Az mindig segít, ha megtanulunk nevetni a döntéseinken. Érd el, hogy nevetni tudj a tudatalatti társkereső hirdetéseden. Most pedig álljon itt két tudatalatti társkereső hirdetés:

Női hirdetés: Olyan kapcsolatot keresel, ahol nem kell gondoskodnod a partneredről, ahol semennyi energiát, sem pedig pénzt nem kell belefektetetned a kapcsolatba? Olyan kapcsolatot keresel, ahol nem kell romantikus dolgokat csinálnod, és elkerülheted az érzelmi bensőségességet teljes egészében? Akkor én vagyok a neked való! Egy érdektelen pasit keresek, aki folyamatosan el akar hagyni, mert elhagyva lenni az én titkos fétisem! Olyan pasit akarok, aki mellett selejtnek érezhetem magamat, aki csóró, nincs ambíciója, csak akkor visel el, ha vidám vagyok, és csak szórakozni akar. A felelőtlenség előny. Ha imádod cserbenhagyni a nődet, aki ezt hagyja, kérlek hívj fel!

Férfi hirdetés: Kötődési problémákkal rendelkező antiszociális agglegény sötét, vámpírszerű boszorkányt keres, aki őrült, tébolyodott. Elvagyok a hisztikkel, ha jó nő vagy. A szex minden problémát megold úgyis, egészen addig, amíg a problémák újra előjönnek. Többnyire azt szoktam mondani, hogy egy csendes, egyszerű, stabil nőt keresek, akivel otthont teremthetek. De legyünk őszinték: ha ilyen lennél, szuper gyorsan megunnálak! A bizonytalanságtól otthon érzem magamat, imádom a hatalmi harcokat. A hiszti elengedhetetlen! Olyat szeretnék, aki mellett mindig harcra készen kell állnom, mint egy kimerítő stratégiai sakkjátszmában. Ha igazi elcseszett gyerekkorod volt, engedd meg, hogy megmentselek! A hangulatingadozásaid segítségével megkaphatod a szerelmemet, vagy legalábbis a figyelmemet.

Amikor készen vagy, hasonlítsd össze ezt a gyakorlatot az előzővel. Így felfedezheted azokat a gyerekkorban berögződött negatív mintákat, amelyek meghatározzák a párkapcsolataidat. Ha tudatosítjuk a tudatalatti mintáinkat, végre megérthetjük, miért éppen azt a partnert választjuk, akit választunk, valamint a jelenlegi kapcsolatunkat is jobbá tehetjük. Ha képesek vagyunk beszélni a problémák valódi gyökeréről a kapcsolatban, akkor a fejlődés elkerülhetetlenné válik.