Ez a lázadásról szóló bejegyzés a korábbi dohányzós posztban szerepelt, de annyira foglalkoztat ez a téma, hogy úgy gondolom, önmagában is megállja a helyét.
Lázadás
Az amúgy igaz rám, hogy gyerekkoromban a megbízhatóság és kitartás szobrát rólam lehetett megmintázni, de 20 éves koromban bekövetkeztt egy olyan személyiségbeli változás, amelynek hatására a bennem élő kitűnő tanuló jókislány vágyott arra, hogy megtapasztalja a szabadságot, a szabályok áthágásának laza és kúl lázadó romantikáját. Ekkor szoktam rá a cigire is, hagytam abba a kemény tanulást, vettem félvállról a munkahelyemet egyetem mellett, hoztam felelőtlenebbnél felelőtlenebb döntéseket. Most már megbocsátottam ezt magamnak (tényleg?), és úgy gondolom, jó, hogy megtapasztaltam azt is, hogy milyen szabályokat szegni, (“Vagy annak jobb, aki a sötét oldalt megunta magától?”) de arra jöttem rá, hogy se nem kúl, se nem felszabadító érzés, mert csak magaddal cseszel ki.
Akinek a fény túl élesNem passzol a valósághozÚgy lesz jobb, ha a sötét oldaltMegunja magátólAnnak jobb, aki itt már mindent látottLátott, és a sötét oldalt megunta magától
Lázadás – magaddal cseszel ki
Ha “lázadásból” nem tanulsz meg dolgokat, nem kapod meg azt az állást, nem éred el azt a sikert a vállalkozásodban, nem végezheted azt az álomkarriert, mert kéne az a tudás, (rosszabb esetben az a diploma, vagy más papír), de te, mivel laza vagy és kúl, lázadásból nem tanulod meg. Ezért nem tudod elérni a célodat. Tök menő, nem? Hát nem. Ha nem dolgozol keményen a munkahelyen, nem keresel egy bizonyos szintnél jobban, nem bíznak benned a kollégák és a főnök, nem neked szólnak, ha van egy ígéretes pozi, és nem jutsz hozzá egy nagyobb szakmai fejődést biztosító lehetőséghez, pedig szeretnél. Ha nem dolgozol keményen a vállalkozásodban, akkor nem jönnek az ügyfelek. Jó esetben a nem szabálykövető viselkedés (a jó, hasznos szabályok követéséről beszélek persze, a hülye szabályokat meg kell szegni, feltéve, hogy valóban hülye szabályok) Szóval jó esetben a jó szabályok megszegésével csak magaddal cseszel ki, de rosszabb esetben másokkal is.
Lázadás – másokkal is kicseszel, de magaddal főleg
Ha szarul dolgozol, az érinti a kollégáidat, a csapatodat, a főnöködet. Ha frusztráltan jössz haza a melóból, az rossz hatással van a párodra is, nem csak rád, de a gyerekeknek is rossz példát mutatsz. Ha rosszul keresel, az egész családodnak rosszabbak az anyagi lehetőségei, de például kevesebb adót fizetsz be, amiből az államnak kevesebb pénze lesz kórházat és iskolát építeni. Abba most szándékosan nem megyek bele, hogy a kormány mit csinál és mit nem, mert ennek a bejegyzésnek nem ez a célja. De ez országszinten is igaz, minél fegyelmezettebb egy ország, (mármint a lakói, a kultúra maga), annál fejlettebb és gazdagabb, lásd Németország vagy USA vagy Ázsia, ahol a szorgalom, kitartó munka, precizitás sokkal nagyobb presztízsnek örvend, mint Magyarországon, ahol kúl lázadni, iskolában puskázni, vállalkozóként csalni, és “uncsi, béna” becsületesnek lenni, szabályokat követni és szorgalmasan dolgozoni, és minden második (?) magyar film arról szól, hogy trógerek vagyunk, de vicces. Hát, rohadt vicces, meg sokkal szarabbul teljesíteni, mint a többi posztkomcsi ország, az is rohadt vicces.
Steve Jobs is lázadt, oszt mégis…
Gyakran hallani, hogy az önmagukat lázadóként definiálók azzal ideologizálják meg a lázadásukat, hogy olyan nagy embereket, mint Steve Jobs vagy Bill Gates szintén kirúgtak az egyetemről, szóval nem az egyetem a lényeg, és lázadóként is lehetsz sikeres, vagy csak lázadóként lehetsz az. Ebből a szempontból igaz, hogy nem az egyetem a lényeg, és ők is lázadtak. Viszont nekik volt céljuk, víziójuk arról, hogy mit akarnak, és kőkeményen dolgoztak rajta, tudták, miben tehetségesek, és azzal foglalkoztak, és olyan emberekkel léptek kapcsolatba, akikkel kölcsönösen segítették egymást minden nap, és olyan sikeresek lettek, hogy már senkit nem érdekelt, hogy van-e diplomájuk, vagy nincs. A saját maguk által meghozott szabályokat követték. Azokat azonban követték, kőkeményen.. Te mind dolgozol ilyen kitartóan? Mi a víziód? Ugyanolyan keményen dolgozol, mint ők? Kikkel veszed körbe magad? Ezt magamtól kérdezem, nem tőled, nyugi. Ja, nem. Ha a lázadás azt jelenti, hogy a nem megszokott mintákból kilépsz, nem a társadalom elvárásai által megszabott utat követed, hanem más módon küzdesz a célodért, miközben pozitív irányba megváltoztatod a világot, benne pedig önmagad, akkor oké. Ha a “lázadó vagyok” szöveg csak egy kifogás a lustaságra, és a felelősségvállalás hiányára, akkor nem oké.
Az undorító “felelősségvállalás” szó nem is olyan undorító
Sokáig gyűlöltem a felelősségvállalás szót. Talán azért, mert Magyarországon nagyon hasonlít a felelősségre vonás kifejezéshez, legalábbis nekem, valahogy a büntetéshez, a bűnözéshez kapcsolódik fejben, mintha bűnt követnél el azzal, hogy nem vállalsz felelősséget, és ezért bebörtönöznek vagy megbüntetnek. Eszembe jut még a vállalásról a feladat is, a vállalásról olyasmire asszociáltam, hogy egy nehézség, amit a válladon kell cipelned. Szóval csupa negatív érzést társítottam hozzá. Angolul viszont sokkal kifejezőbb szó van rá: responsibility = ability to respond vagyis képesség a válaszadásra. A választ adni tudás képessége. Angolul a felelősségvállalás azt jelenti, hogy adott szituációban megfelelően reagálok, kézben tartva ezáltal a helyzetet. Felelősséget vállalni tehát a szabadsággal egyenlő. Mivel rajtam múlik a dolog, én tartom kézben, én kontrollálom és mivel önként vállaltam mindezt magamra, szabadon meghozott döntésről van szó. Szóval szabad vagyok.
Felelősségvállalás = szabadság
A gyerek (életkortól függetlenül) semmiért nem vállal felelősséget, és nincs is akkora szabadsága az élete felett, a felnőttől függ, van, amit szabad neki és van, amit nem. Van, amit meg tud csinálni egyedül, és van, amit nem. A felnőtt nem csinálhatja mindig azt, amihez kedve van, a dolgok miatt, amikért önkéntes alapon, szabad akaratból felelősséget vállalt. Viszont ezáltal szintet is lép. Magasabb szint magadat eltartani, mint az, ha a szüleid tartanak el. Magasabb szint egy komoly párkapcsolatot folyamatos energiabefektetéssel ápolni, mint nem így tenni, vagy szinglinek lenni. Magasabb szint szülőnek lenni, mint nem lenni annak. Viszont aki tudatában van annak, hogy szabad akaratából vállalta a dolgokat, amikért felelős, és ezzel magasabb szintre lép, és ezzel nagyon sokat kap is, nem csak ad, annak a felelősségvállalás = szabadság.