A “tégy úgy mintha…” – “Act as if…” vagy “Fake it till you make it” az egyik leghasznosabb Vonzás törvénye – elv. Először Esther és Jerry Hicks Kérj és megadatik című könyvében találkoztam vele, de számos youtube videó is van a témában. Az a lényege, hogy tegyél úgy, mintha már most meglenne az életedben az a dolog, amit szeretnél. Ezáltal megteremted azt a rezgést, ami segít bevonzani, illetve az elmédnek megmutatod, hogy egyáltalán nem lehetetlen az a vágyott dolog.
Nézzünk egy konkrét példát, mondjuk egy álomállást. A jelenlegi állásom sok szempontból álomállás. Mielőtt megjelent az életemben ez a munka, a “Tegyél úgy mintha” elvet alkalmaztam.
- Pontos meghatározás, amikor kérsz
Korábban már meséltem arról itt és itt, hogy a külföldi önkénteskedés életem egyik legnehezebb időszakát jelentette. Amit viszont mindenképp ennek az időszaknak köszönhetek, az, hogy távol kerülve akkori problémáimtól, tényleg rájöttem, hogy milyen állást szeretnék. 1. Adja meg számomra az anyagi bőséget, tudjam élvezni az életet, de takarékoskodni is. Meghatároztam egy konkrét, vágyott fizetést, amit már el tudok képzelni, de több, mint a jelenlegi. Amikor túl magas fizetést kértem az univerzumtól, egyszerűen nem kaptam meg, mert nem tartottam lehetségesnek, hogy én valaha is annyi pénzt keressek. 2. Szeressem a főnökömet, legyen példakép, legyen jó a kapcsolatunk. 3. Szeressem a kollégáimat, jó legyen velük együtt dolgozni. 4. Legyek jó abban, amit csinálok. 5. Legyen izgalmas, de ne túlzottan stresszes. 6. Legyen közel a lakhelyemhez. 7. Ne kelljen heti 5×8 óránál többet dolgozni. Tudom, hogy a fentiek a magyarok többsége számára elérhetetlen álomnak, vagy túlidealizált fantazmagóriának tűnnek. Mégis, én azt éreztem, hogy ezt akarom, mert csak így lehetek nyugodt és boldog. Mindig kértem imában Istent, a Teremtőt, hogy adja meg ezt nekem, és meg is adta. Több mint két éve ilyen helyen dolgozom.
2. Érezd azt, amit akkor éreznél!
Szerintem ez az egyik legfontosabb része az “Act as if” elvnek. A vonzás törvénye értelmében azt vonzzuk, ahogyan érezzük magunkat. Ha nyugalmat érzünk, még több, nyugalmat biztosító élményt, helyzetet, embert vonzunk be. Ha szeretet érzünk, még több szeretet érkezik az életünkbe. Ha viszont félelmet, vagy gyűlöletet érzünk, akkor még több olyan helyzet érkezik az életünkbe, amitől félhetünk, vagy amit gyűlölhetünk. Elképzeltem, hogyan érezném magamat, ha már most az álom- munkahelyemen dolgoznék. Lelkiismeretesebb lennék jóval, mint most, mert hálás lennék az univerzumnak, hogy megkaptam az álommunkát, és ezt szorgalmas erőfeszítésekkel hálálnám meg, büszke lennék a munkámra, másoknak is büszkén mesélnék róla. Mindent megtennék, hogy még jobbá tegyem, segítenék a kollégáimnak és a főnökömnek, amiben tudnék. Az akkori munkahelyem nem volt álom-munkahely, én mégis elkezdtem a fentieknek megfelelő érzéseket megkeresni már ott, úgy, hogy tudtam, nem ez az álommunkahely. Megkerestem, mire lehetek büszke, másoknak is jót mondtam a munkahelyemről, a kollégáimról a főnökömről, hálát adtam, és tényleg átéreztem ezt a hálát.
3. Konkrét tettek
Elkezdtem úgy viselkedni, mintha már most az álom-munkahelyemen dolgoznék. Szorgalmas voltam és kitartó. Ha kritizáltam is a rendszert, megkérdeztem, hogyan segíthetnék, hogy jobb legyen. Hálát adtam az akkori fizetésemért, annak ellenére, hogy nem kerestem annyit, amennyit szerettem volna. Igyekeztem annyit segíteni a kollégáimnak, amennyit tudtam, jobbá tenni a folyamatokat. Nem mentem bele a főnököm és a kollégáim között régóta meglévő vitába, amely még akkor kezdődött, amikor én még nem dolgoztam ott. Kijelentettem, hogy engem ez nem érint, ez az ő problémájuk. Én a saját céljaim elérésére koncentrálok. Senior szerettem volna lenni, akkor még junior voltam. Megkérdeztem: hogyan viselkedik egy Senior? Valószínűleg gyakrabban hoz önálló döntést, újítani is mer, magabiztosan lép fel, miközben szakmailag is a kiválóságra törekszik. A tévedéseit azonnal beismeri, elnézést kér, kijavítja, majd tovább lép. Igyekeztem így viselkedni, annak ellenére, hogy még csak junior voltam.
4. Elengedés – mi van, ha nem kapom meg?
Annak érdekében, hogy ne aggódjak a jövő miatt, kidolgoztam egy “B” tervet arra az eshetőségre, hogy nem léptetnek elő, és nem kapom meg az álommelót. Addigra annyi pozitív érzelemmel töltöttem meg a jelenlegi munkahelyemet, hogy úgy gondoltam: a legrosszabb, ami történhet, az, hogy itt maradok. A cégtől nagyon ritkán rúgtak ki valakit. Biztos állásom, nem is túl magas, de legalább biztos fizetésem mindig lesz, a munkámat bár nem imádom, de nem is utálom, és szerető kollégák vesznek körül. Végülis ez nem olyan rossz élet, nem igaz?
Még az egyetem alatt találtam ki a következő trükköt azért, hogy ne féljek új kihívásokkal szembe nézni. Egyetem alatt tanultam meg főzni, nagyon sok kudarc, odaégetett, kidobni való, ehetetlen étel árán. Anyukám szerint én sosem leszek jó háziasszony – ez a negatív hitrendszer is erősítette azt, hogy bezzeg én sosem tanulok meg főzni, és egy halom pénzt költök hozzávalókra, amelyek aztán odaégetve, elsózva, elrontva a kukában végzik. Aztán rájöttem, hogy főzés közben folyton a végkimenetel felett érzett aggódásra koncentrálok. Sikerül? Sikerüljön már! Mi lesz, ha elrontom? Egyik alkalommal nagyon jól főző barátomat akartam meglepni egy saját készítésű étellel. Viszont tudtam, hogy ő annak ellenére, hogy férfi, remekül főz, és nagyon kritikus is, én pedig egyáltalán nem tudok főzni nő létemre. Ezért nem vallottam be neki, hogy csinálok kaját, és vettem egy fagyasztott pizzát a biztonság kedvéért. Tudtam, ha elrontom az ételt, csak előkapom a fagyasztott pizzát, és bár nem túl ínyenc vacsora, a semminél jobb. Tehát a kudarc esetére is volt tervem, ez pedig megszüntette az aggódásomat, az így felszabaduló energiát pedig arra fordíthattam, hogy odafigyeltem, mit csinálok. Remekül sikerült a vacsi, és még élveztem is közben.
5. Hálával teljes, örömteli várakozás
Miután megfogalmaztam, hogy milyen munkát szeretnék, és elkezdtem “úgy tenni, mintha”, valamint “úgy érezni, mintha”, úgy kezdtem tekinteni a “nem álommunkahelyen dolgozásra”, mint a várakozás ideiglenes, ám örömteli periódusára.
Louise L. Hay írja Éld jól az életed! című könyvében: Az étteremben leadjuk a rendelést, és bízunk benne, hogy a kért étel abban a formában, ahogy megrendeltük, megérkezik. Nem kérdezgetjük a pincért ötpercenként: Kész van már? Kész van már? Nem törünk be a konyhába, és ellenőrizzük le a szakácsot, hogy valóban csinálja-e az ételünket, és megfelelő módon -e? Csak ülünk, türelmesen várunk, bízva abban, hogy a vágyott étel a megfelelő időben megérkezik, közben pedig élvezzük a várakozást: beszélgetünk, kortyolgatunk egy italt, zenét hallgatunk. Miért ne várhatnánk ilyen bizalommal és örömteli módon azt, hogy az univerzum megadja nekünk a dolgokat, amiket kértünk?
Ebben az időszakban folyamatosan hálát adtam mindenért, akkor tettem szokásommá a hálanapló napi szintű vezetését, melyet azóta is űzök, néhány nap kihagyással napi szinten, és egyre csodálatosabb az életem.