Korábban írtam a közös otthon megteremtésével kapcsolatos problémáimról. A gondokat tetézi, hogy imádok utazni, és nem akarok lemondani róla a lakásra történő takarékoskodás miatt. Mindkettőt akarom. Mivel mostanában óriási erővel tört fel belőlem ez a vágy, megnéztem, hogy mit is szimbolizál számomra mindez.
Az utazás szimbolizálja számomra
- A határtalan szabadságot
- Mozgásban lenni, haladni
- Benne lenni a jelen pillanatban, beszívni az élet csodálatosságát, belevetni magamat a jelen pillanat varázslatos hullámai, megtapasztalni a korlátok nélküliséget, a végtelenséget. Élni. Igazán élni. Mindig a Part című film azon jelenet jut eszembe, amikor a három fiatal beleveti magát a tengerbe, hogy átússzon a távoli, ismeretlen szigetre.
- Rácsodálkozni más kultúrák, más nemzetek furcsaságaira, összehasonlítani őket az enyémmel, megtalálni az egységet a különbözőségekben, ahogyan a szivárvány színei végül az egységes fehér fényben nyilvánulnak meg.
- Kapcsolódni hozzájuk a nyelvek sokfélesége által, rácsodálkozni arra, hogy egyetlen faj milliónyi nyelven képes megszólalni.
- Elámulni a Föld bolygó hihetetlen természeti szépségein, és idegen kultúrák építészeti és művészeti remekein. Megrendülten nézni egy tengert, egy hegyet, egy katedrálist, egy festményt. Örülni annak, hogy a végtelen természet és az általunk létrehozott civilizáció csodái között élhetünk, és ez a varázslatos szépségű bolygó az otthonunk.
Vajon csak az utazás közben tudom megtapasztalni a fentieket? Valószínűleg nem csak akkor, a fentieket a mindennapi életbe is be lehet építeni. Viszont én most úgy érzem, hogy a fentieket jobban meg tudom tapasztalni az utazás révén, mint anélkül. Talán lesz egy pillanat, amikor már nem lesz szükségem arra, hogy elutazzak, hogy a fentieket megtapasztaljam, hanem életem minden napját ez a határtalan szabadság-érzés fogja áthatni. Jelenleg viszont ez még nincs így, ezért utaznom kell.
Valami miatt viszont úgy érzem, csak akkor utazhatok lelkiismeretfurdalás nélkül, ha már megteremtettem a saját otthont. Egyébként nincs hozzá “jogom”, nem költhetem a pénzt erre, lakásra kéne spórolnom, és csak azután utazni, ha a lakás már megvan.
Megoldás:
- Ha most érzek vágyat az utazásra, most kell mennem. Nem tudom, mi lesz később, csak a jelen pillanat van nekem, amiben megvalósíthatom a vágyaimat. Később talán még kevesebb lehetőségem lesz, és megbánom, hogy nem most cselekedtem. (Ez nem igaz, valószínűleg később is lesz lehetőségem, de miért várjak, ha mehetek most is? :))
- Mindig lesz olyan élethelyzet, ami miatt spórolnom kellene. Ha meglesz a lakás, utána talán jön az esküvő, a gyerek, jöhetnek betegségek, váratlan helyzetek. Mindig lesz valami, ami miatt mondhatom, hogy most nem költhetek utazásra.
- Nem tudom, meddig tart az életem. Törekszem arra, hogy minél tovább, és szeretnék nagyon hosszú életet, de nem tudom. Tényleg.
- Ha ennyire erős vágyat érzek valami iránt, akkor valószínűleg dolgom, feladatom van annak az élménynek az átélésével, ezért mennem kell. A franciaországi önkénteskedést például azért akartam, hogy világot lássak, megismerjek egy másik kultúrát, és kipróbáljam magamat egy új, non-profit karrierben. Végül egészen más dolgokat tanultam meg, mint hittem.
- Önkénteskedéskor azok segítenek nekem, akiknek én akartam segíteni, nekem van szükségem segítségre, nem nekik. Segítenek megismerni önmagam.
- Non-profit területen is lehetnek ugyanolyan visszásságok, és a for-profit szcénának is van előnye.
- Ha mindenkit magam mögött hagyok, csak én maradok magamnak, hogy szeressem magam, bármilyen messzire is menekülök, önmagamat mindig viszem magammal, önmagam elől sosem menekülhetek. Egyik barátnőm mesélt egy nehéz időszakáról, amikor másik városba költözött, és emiatt sokat volt egyedül. Azt mondta, rájött: ott és akkor egyedül kellett lennie, hogy megtanulja azt az életleckét.
- Mindentől és mindenkitől távol, a messzi idegenben rájöttem, hogy mely dogok fontosak igazán. Hogy legyen szerető párkapcsolatom, közel legyen a családom, a barátaim, szeressem a munkámat, éljek anyagi biztonságban, legyek egészséges. Semmi más nem számít.
- Bár lehet, hogy újra külföldre megyek élni, sokkal jobban szeretem a saját országom kultúráját azóta.
- Sokkal jobban ráláttam arra, hogy mi miatt mennek rosszul a dolgok Magyarországon.
Az élmény tehát sokkal messzebbre vitt, sokkal mélyebb tanítást adott, mint amit eredetileg gondoltam. Nem tudhatom, hogy hová visz az út, de lépnem kell, ha hajt a vágy, ráfeküdni a szél hátára, ahogyan a Mesterem mondja, és bízni a létezésben, hogy minden jó lesz.